Zuard, Kadusa és Boyta. Sohasem hallotta ezeket neveket. Magyar hadvezérek. Gerla továbblapozgatta a szamárfüles könyvet. Mondák és mesék. Egy főlovászról is szó van benne. Meg a lovakról. Elővette a térképet, és megkereste a szigetet. Vízközelben szeretett volna élni. Csak ült a rakparton, lehunyta a szemét, és érezte a halszagot. A Dunának halszaga van, bizonygatta VI/b-s osztálytársainak, akik kinevették, az ilyen olajos vízben csak szardíniát lehet találni, azt is csak ritkán, mert kifogják a hajléktalanok.
Nem járt még a szigeten. A Nyulak-szigetén igen, szemerkélő esőben, de egy nyulat sem talált. Biztosan elbújtak a bokrokban. Most látni akarta Árpád főlovászát. Zuard, Kadusa és Boyta rokonát. Mindannyian kunok voltak. Az újságban olvasott a filmforgatásról. A szigeten forgatnak, ahol a főlovász élt. Gerla szeretett moziba járni. A kalandos filmek kötötték le legjobban, nemcsak nézte a filmet, utána is olvasott, hol a lexikonban, hol a történelmi szakkönyvekben.
Szombat reggel korán ébredt, megfürdött, bekapott néhány falatot, tarisznyájába tett egy palack ásványvizet, némi kekszet. Anyja még aludt, éjszakás volt. Óvatosan csukta be maga után a bejárati ajtót. Irány a sziget. Hamar elérte a zöld HÉV-et, a Boráros térről indult. A Nagy Sziget-re. Az egyik képes könyvben látta így leírva a nevet.
Kérdezősködött a filmforgatás helyéről. A Kis-Duna-part felé irányították. Már egy órája bolyongott, nem jutott közelebb a forgatáshoz. A Duna-partján kötött ki. Gerla egészen a víz közelébe merészkedett. Nem messze tőle lovat csutakolt valaki. A férfi a homlokánál lenyírt, hátul vakarcsba font hajat, a fonatokban bronzkarikákat hordott. A mesekönyvből ismerősnek tűnt a nyaknál kerek kivágású, bőre szabott, hosszú ujjú ingszerű ruhadarab. A nyak kivágásánál, az ujjakon, valamint a combközépen széles, hímzett sávok voltak. A tunika alatti hosszú szárú, szűk nadrágot egyszerűen csomóra kötött szíj tartotta meg. A tunika felett rövidebb, barna és zöld mintás, ujj nélküli köpeny volt, szélesen kihajló gallérral. A köpeny szárnyait pánt tartotta össze, amelynek csomósbojtos végei a köpenyszél egy-egy hasítékán voltak átbújtatva. A férfi az idegen felé fordult. Egérfakó, adta meg a ló színének pontos nevét, anélkül, hogy a fiú kérdezte volna. Lassan beszédbe elegyedtek.
Gerla vagyok, én a főlovászt keresem. Nos, akkor jó helyen jársz. Engem Sepelnek hívnak. Szepelnek mondjuk a Sepelt. Nem Csepelnek. Állandóan kijavítottak a tanáraim, beszéljek magyarul, és ne selypítsek. És legyek rá büszke, hogy kun vagyok. Kun magyar. Emlékszel Búvár Kund történetére? Zotmund, azaz Búvár Kund… éjjel, víz alatt úszva a hajók alá merült, és azokat megfúrta. A német sereg kénytelen volt visszafordulni, mert fegyvereik a vízbe vesztek.
Látom, téged is megigézett a lovam. Ritka jószág, nem harap. Csak mindig előröl közelíts hozzá, hogy lásson. Széles homlokú, kis és száraz fejű, tüzes szemű, száraz csánkú és acélos inú. Ez a ló bírja a hideget is, a meleget is. Istállót sosem látott. Állva alszik, ritkán fekszik le. Ha esik, ha fúj, nem mozdul, nyugodt állat. Kistestű, ám fürge, szeret vágtatni. Árpád is ilyen lovon ült. Nekem elhiheted. Értek a lovakhoz. Értettek az eleim is. Az összes ősöm itt lakott. Itt vannak eltemetve. Már a sírjuk sincs meg. Talán a csontjaik sem. Nevemet őrzi ez a sziget. Vagy én őrzöm a sziget nevét, nem is tudom. Ahogy mondtad: Nagy Sziget. Nem mindenki tudja, hogy az én nevemet másként kell kiejteni.
