Sándor és Éva Budapesten élnek és gimnáziumba járnak. Mindketten szeretik az irodalmat, történelmet. Így fakultáción is részt vesznek ezekből a tárgyakból. Az utóbbi hónapokban az iskolán kívül is egyre több időt töltenek együtt. Ilyenkor is sokat beszélgetnek az irodalomról és a történelemről. Mivel Éva Győrből költözött a fővárosba. Sándor szívesen mutatja meg Budapest nevezetességeit. Télen sokszor voltak a Lánchídon. Elképzelték milyen lehetett, mikor átadták és észrevették, hogy az egyik oroszlánnak nincs nyelve. Sokszor beszélgettek arról, hogy a Duna jegén választották Mátyást is királlyá. Mivel tavaszodott a fiú egy új helyre hívta a lányt.

- Szombaton menjünk el a Nyulak-szigetére! - javasolta Sándor.
- Így hívod az állatkertet? Ott nem is él sok nyúl. – értetlenkedett Éva.
- Nem hallottad, hogy a Margit - szigetet régen Nyulak szigetének hívták?
- Nem.
- Akkor te azt sem tudod, hogy a Nyulak-szigete is csak egy véletlen folytán alakult így. Az a hír járja, hogy régen ide azokat az embereket tették, akik leprás betegek voltak. A latin elnevezésből elhagytak egy betűt, így pedig már a fordítás Nyulak-szigete lett.
- Nem mindegy, hogy egyház vagy fegyház – nevetett a lány.
- Igen nem mindegy. De ez a Margit - sziget nagyon szép. Majd meglátod. A Duna öleli át. Itt írta Arany János is a verseit.
- A Nyulak-szigetéből hogy lett Margit-sziget? Talán valamelyik nyulat hívták Margitnak?
- Akkor te tényleg nem tudod. A szigeten régen kolostor volt. Itt élt Béla király lánya a legendás Szent Margit.
- Miért kapta ezt a nevet?
- Mert liliom volt és fehér.
- Ezt most nem értem. A királylány szerette a liliomot?
- Tudod mit? Majd olvasd el Gárdonyitól Az Isten rabjai című könyvét! Ebből megtudod miért említettem a virágot, és miért mondták Margitra, hogy szent volt. De most menjünk a Boldogasszony – szigetre!
- Miért beszélsz össze-vissza? Akkor most hova megyünk? A Nyulak-szigetére, a Margit-szigetre vagy a Boldogasszony - szigetre?
- Egyszerre mindháromra. – nevetett a fiú.

Meg is érkeztek a szigetre, s a lány mondta is:

- Ha ez a Nyulak-szigete, akkor biztos látunk nyulakat.
- Nyulakat nem. De nézd ezt a sok szép virágot: rózsa, tulipán, nárcisz! Amikor Margit királyné itt élt a kolostorban, akkor is sok szép virág nyílhatott itt.
- Ha szent volt, biztos szerette a margarétát is. – gondolkozott Éva.
- Biztos. Gyere, nézzük meg a kolostor romjait!
- Kinek olvassuk a sorait? – kérdezte Éva.
- Senkinek. Majd otthon elolvasod Gárdonyit. Most nézzük meg a kolostor romjait, ahol Margit élt.

Oda is értek. Abban a pillanatban a szigeten levő zenélő kútból megszólalt a zene. Éva a annyira elgondolkodva nézte a romokat, hogy azt hitte, hogy onnan jön a zene. Meg is jegyezte:

- Abban a korban már ilyen modern zene szólt?
- Miért? Azt gondolod a kolostorból hallod? – viccelődött Sanyi.
- Annyira elképzeltem ezt a Szent Margitot. Ugyan sétálgatott- e a kolostor körül? Nézte- e a Duna vizét?
- Persze hogy nézte, még fürdött is benne. – nevetett Sanyi.
- Nem is olyan vicces. Mert abban az időben éppen a Duna vizében is fürödhettek. – mondta Éva.- Ezután így folytatta: Ez a Margit, ha szentnek nevezték el, akkor biztos sokat imádkozott az apjáért, Béláért is.
- Igen. Imádkozhatott is sokat. Meg olyan legenda is terjed róla, hogy csodát is tett. Pontosan nem jut eszembe, de olyant is olvastam, hogy valaki beleejtett valamit a tűzbe és Margit úgy vette ki, hogy nem égette meg magát.
- Biztos szép is lehetett. – ábrándozott Éva.
- Szépnek szép, de már öreg. – folytatta Sándor Éva gondolatmenetét.

Éva annyira belemerült a gondolataiba, hogy ezt kérdezte:

- Hány éves is?
- Számold ki- válaszolt a fiú. 1240-ben élt.

A lány akkor észrevette, hogy a fiú ugratja. Hirtelen eleredt az eső. Rohantak a villamoshoz Ott a lány megköszönte Sanyinak a szép délutánt. A fiú pedig azt mondta, ha érdekel Szent Margit legenda, olvass még utána! Majd legközelebb megnézzük a Szent Margit szobrokat is, amelyek Budapesten találhatók. Éva boldogan búcsúzott el Sanyitól. Közben azon gondolkozott, milyen csodákat tehetett még Margit, s tetszene-e neki Margit-sziget, ha ma élne.