Mielőtt bárki csodálkozna és kérdőn felvonná szemöldökeit azon, hogyan lehet elveszíteni egy menyasszonyt, addig maga Tóth Tihamér csöppet sem lepődött meg ezen. Mert a leányzón, kit azon a bolondos április végi reggelen a Római-parton talált, bár igen ziláltnak és szomorúnak tűnt, mirtuszokkal díszített fátyla kissé már kókadtan repkedett a friss szélben, s ruhája is jócskán meggyűrődött a homokon való kuporgásban, csak a bolond nem látta, hogy ez itten kérem egy elveszett menyasszony. Mit keres egy menyasszony reggel a Duna parton, mikor még a vadkacsák sem vonultak fel a part mentén, a hattyúkról nem is beszélve? Mert ha nem elveszett lenne, minden bizonnyal hites férje ura reggeli kedveskedését fogadná a nászi ágyban, mondjuk illatos kávéval kísért csókok formájában.
Tóth Tihamér mindig gyakorlatias ember volt, erre még szegény mamája nevelte rá, ki a Bivalyos elnevezésű csárda kifőzdéjét vezette sok éven át. Micsoda sztrapacskák és rántott pontyok születtek a mama keze alatt, istenem! Hát az uborka salátája, arról ódákat lehetne írni! A strandoló és evező társaság haláláig híve maradt. Szóval hősünk előzékenyen nyújtotta át a kissé megviseltnek tűnő szende szűznek kifogástalanul vasalt zsebkendőjét, mit az hálás mosollyal fogadott. Szív alakú arcocskájából megtört, de huncut kék szemek meredtek a becsületes megtalálóra, és pityergésen meg hüppögéseken kívül képtelen volt megszólalni. Vastag, szőke hajfonat díszítette csinos kis fejét, keze-lába apró és formás, egészében véve elmondhatjuk, hogy igen helyre kis menyasszony volt. Közben a reggeli forgalom megélénkült körülöttük a vízen, vígan kurjongató evezősök és uszályok tűntek fel meg kíváncsi hattyúk, de kettőjüket, ahogy kényelmetlenül kuporogtak a folyó partján látszólag ez mit sem zavarta. Azt mondom látszólag, mert Tóth Tihamér dacára annak, hogy a reggelitől zsebében maradt kalács darabokkal a madarakat etette, elméjében igenis lázasan kereste a megoldást erre a lehetetlen helyzetre. Mit lehet kezdeni egy Duna-parti talált menyasszonnyal? A problémát, mint kérdést tette fel magának, itt is közre játszott a mama nevelése, aztán hirtelen megjelent előtte Szepi bácsi arca.
Szepi bácsi a szintén megboldogult papa rendes kártyapartnere volt. Papa, lévén maga is Duna-parti ember, a Hungáriának nevezett szabad strand mindenese volt, mondhatni minden óhaját kielégítette a vízimádó polgároknak. Papánál, így hívta mindenki, mindig ott volt kis szerszámos ládája, mint egy jó doktornak, megszerelni a megszerelendőket, frissen vasalt kockás zsebkendője, borogatni a napon lesült fehér vállakat, még Mayer-féle csoda kenőcs is előfordult feneketlen zsebében, az evezéstől megerőltetett izmok gyors gyógyítására. Papa tavasztól késő őszig kinn élt a parton, reggelente összeszedte a víz által partra vetett szemetet, tisztára gereblyélte a homokot, majd megetette Marci nevű macskáját, mely nevével ellentétben minden esztendőben megajándékozta egy fészekaljnyi kismacskával, kiket a szezon ideje alatt szerencsésen széthordott a fürdőző közönség. Egy ilyen alakalommal kötött haláláig tartó barátságot Papa Szepi bácsival.
Szepi bácsi időtlen idők óta a vízen és partján elhagyott és megtalált tárgyak hivatalának gondnoka volt. El nem tudnátok képzelni, csippentett busa szemöldökével, mi mindent el nem hagynak az emberek. Hoztak már be karácsony napján sárból kihalászott aktatáskát, benne tábla jóféle szalonna, és egy fél szál kolbász, igaz, a kolbász vége kissé lerágottnak látszott, de a mellé csomagolt makói hagyma kitűnőnek tűnt. Aztán leltek vízen ringó komódot, benne fialásra készülő anyamacskával, ez lett Marci, egyszer még egy próbababát is hozott a víz. Se szeri se száma nem volt a hasonló történeteknek, amikkel elszórakoztatta őket kártyacsatáik alatt, ott a fűzek árnyában, miközben szegény Papa le sem vette szemét a fürdőzőkről.
Hősünk úgy érezte, megtalálta a megoldást. Szepi bácsi. Lesz ott hely egy elveszett menyasszonynak is. Az öreg Szepi szeme, becsületére legyen mondva, meg sem rebbent, amint régi cimborája fia beállított friss szerzeményével. Takaros fehérnép, bólintott nagyot, elismerően pödörgetve pipafüsttől megsárgult bajszát, míg leültette egy háromlábú fotelbe egy fonott ruháskosár és egy vasaló deszka közé.
Hanem hát öcsém, azt tudod-e, hogy ha három hónapig nem jelentkezik a jogos tulajdonosa, a kisasszony a becsületes megtaláló tulajdonát képezi, hunyorgott somolyogva Tóth Tihamérra, míg kikísérte hivatalából. És ez volt az a mondat, ami hősünket nem hagyta nyugodni. Addig oly nyugodt, és mondjuk ki, szürke agglegény élete alapjain elébb apró, majd egyre nagyobb repedések támadtak, s ezeken a repedéseken mindenféle vad gondolatok virágoztak ki, családról, jóféle asszonyi kosztról, egy kedves szőke feleségről, ki elsimítja gondjait fáradt homlokáról. És várja őt a parton, mert ha nem is oly mértékben, mint szülei, ő is a folyó szerelmese volt, egypár evezős scullban igen szép eredményeket ért el amatőr versenyeken.
Várt tehát és epekedett, álmokat szőve, miközben sok víz lefolyt a Dunán, és gyors szárnyakon eltelt a nyár, vele az a három hónap, mialatt a feledékeny vőlegény jelentkezhetett volna.
Egy kellően csodaszép nyári reggelen Tóth Tihamér nagy elhatározással és dobogó szívvel benyitott Szepi bácsi műintézményébe. Az öreg pipafüstbe burkolózva intett ragyogó szemével, hogy lépjen csak beljebb. És akkor meglátta.
Szebb volt, mint valaha, ahogy ott állt a próbababa és egy fáskosár között, fején a fátyol menyecskésen hátrakötve, arca rózsás és nyugodt, kék szeme huncutul villant. Alakja megtelt, kiteljesedett és nagyon is furcsán festett rajta a már kissé elhasználódott menyasszonyi ruha.
Kézen fogta, kivezette szép szende aráját, szemét kedvtelve legeltette dús idomain, mikor meglátta enyhén előredomborodó hasát, mely majd szétfeszítette ruhája selymét. Hitetlenkedő tekintetére a kisasszony elpirult, és lehajtotta csinos kis fejét.
Tóth Tihamér nagyot sóhajtott, majd felnézett a szelíden kéklő nyári égre, s miután látta, hogy az nem szakad le szegény csalódott fejére, kézen fogta a kisasszonyt és meghallgatta Szepi bácsi jó tanácsát.
Öcsém, hunyorgott az öreg, én már sok mindent láttam és tapasztaltam, de olyat, hogy talált tárgy mellé ajándékot kapott volna valaki, olyat még nem pipáltam.
Azzal áldását adta rájuk, és nagy dördüléssel becsapta utánuk a nagykaput.