a szomszéd lány meséli, régebben lovakat úsztattak itt, versenyeztették az állatokat a dunában. a közönség a partról figyelte, melyik ér fel először. árral szemben kellett úszniuk, a legerősebb lovat kapta a falu legerősebbje, aztán övé lett persze a legszebb nő is. nem mondja meg a lány, honnan tudja, és mikor volt mindez. manapság nem egyértelmű nálunk sem, melyik a falu legszebb lánya és ki a legerősebb fiú. bár amúgy sem érdekel az erő. az érdekel, ki mit mond, miket mesélnek nekem. mindenki mesél nekem, elmondja a saját történetét. szívesen hallgatom.

már három napja esik az eső, pedig mifelénk mindig süt a nap. amióta csak az eszemet tudom, még egy árva felhő sem volt az égen, most meg zuhog, mintha dézsából öntenék. ki önti az esőt? az esőt nem öntik, az eső az van, mondják. azt mondják, a folyó miatt van, hogy nálunk ritkán esik. a folyó védi meg a földeket és az állatokat, hoz elég vizet, nem kell nekünk eső.

amikor úszni akartam a folyóban, anyám mindig elmondott egy történetet valami királyról, aki belefulladt egy patakba. nem engedett el egyedül, mert lám, még az okos király is vízbe fúlt, mi lesz akkor velem. néztem a partról, ahogy a többiek fürdenek. arra gondoltam, mégse volt olyan okos az a király, ha bokáig érő vízben megfulladt. aztán meg már inkább sajnáltam szegényt. biztos csak elesett, és a vastag páncélja miatt nem tudott felkelni soha többé, beverhette a fejét a nagy eséstől, az arca pont a patakmederbe került, így próbálj meg levegőt venni.

szeretem az esőt, most már tudom. a házunkból rálátni a folyóra, kanyarog a fák között, jó nagy víz, visszatükröződik benne az ég. minden délután kiültet anyám a teraszra, levegőzzek egyet, nézzem a tájat, gyűjtsek erőt a napfényből. most nincs nap, eső van, mintha az égből is idekanyarogna egy folyó, előttem zubog le a víz, szinte bele tudnám mártani az ujjamat olyan közel van. de nem mártom, anyám nem engedi, hogy ússzak, gondolom, ez se kivétel.

mindenkinek elmesélem a király szomorú történetét, a páncélt, a patakot, hogy elesett, megfulladt, mindent, hátha kint maradnak velem a parton, de nem maradnak. kinevetnek, és elmennek. egyszer egy lány ott maradt, és elmagyarázta, hogy az a patak kiáradt, azért fulladt bele a király. nem pofára esett, hanem nagyon mély volt ott a víz, erős a sodrás.

csak egy barátom van, ő nem falubeli. más mindig csak kinevet. a barátnőm leírja, amiket hall tőlem, mert szerinte szép. elmesélem például, amit a szomszéd lány mondott a lovakról. meg azt is, hogy az eső miatt most egyre magasabb a víz. sosem volt még ekkora, úgyhogy megint úsznak benne állatok, mint rég. és nem csak állatok, hanem háztetők is, szekrények, mindenféle. jól néz ki, ahogy viszi a víz az emberek életét. anyám szerint ez nem jó, hanem borzalmas, odaveszik mindenük, a miénk is ugyanúgy elúszhat, és ahhoz mit szólnék. de nem úszik el, mi a domboldalon lakunk, idáig nem ér fel a folyó sose.