Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

A Litera szerzői

Friss topikok

Linkblog

Harangi Andrea: Mozdulás

2011.04.11. 14:01 Duna Legendárium

 

Duna. Kereszturynak nem fog tetszeni. Még jó, hogy kitettem a Duna szót elé. 1995 elején publikáltam először az Alföldben. 24. életévemben. Védelmet reméltem. Azt, hogy írói pályámat büszkén kezdhetem, békességben folytathatom egy felnőtt életen keresztül. Kegyetlenül csalódnom kellett. Nem Keresztury volt az egyetlen szerkesztő, akinek nem tetszettek az írásaim, de neki nagyon nem. (Mások négyszemközt merték megjegyezni, hogy azokban a pici írásaimban is olyan bölcsesség, emberi tapasztalat villant meg, hogy azt hitték, egy sokkal idősebb nő vagyok. Természetesen a bölcsesség nem szűken vett irodalmi kvalitás.) Akkoriban az volt a többnyire kimondatlan/időnként el is hangzott elvárás a szerkesztők/irodalmártársak részéről, hogy nő csak akkor jöjjön az irodalomba, ha Nemes Nagy Ágnes-i költői, esetleg Szabó Magda-i regényírói képességekkel rendelkezik. A többi maradjon távol. Nagyvonalúan elsiklott ez a felfogás amellett a tény mellett, hogy egy férfi írókból álló csapatban - Márton László szavait idézve egy későbbi, más helyzetet taglaló beszélgetésünkből - nem csupa Kosztolányi és Krúdy focizik együtt.

Hajóút. Láttam egy filmet, egy hajóút végig a Dunán. Eredettől (ahonnan hajózható) végig a deltáig. Szép és nagyszerű film. Kedvet kaptam az utazáshoz. Szeretnék végighajózni a Dunán. Akarom ezt a beavatottságot. Anyai nagynénéimtől hallottam rebegni erről az útról. De soha a valós nehézségekről, frusztráltságokról, amikkel minden út jár. Őket úgy nevelték fel, hogy néhány panelen (pl. ez a közhely: mindent meg lehet szokni) kívül semmit nem mondhattak ki életük valós problémáiról. Mindig elhallgatni, mindent. Ez a ki nem mondás borzasztó élethelyzetekhez asszisztált társadalmi csoportoknál, emberek tízezreinél évtizedeken keresztül. Az elnyomás csak úgy lehet teljes, ha a testeket, elméket megdolgozza rendesen. Újra kellene olvasnom Foucalt-t és másokat, akiket társadalomtudományi tanulmányaim során forgattam. A nagynénéim soha nem ejthettek igaz szavakat. Gyerekkorukban kigyomlálták belőlük a vágyat is, hogy valaha igaz szavakat akarjanak kiejteni a szájukon. Ha véletlenül valamelyikük tévesztett, a másik biztosan rászólt: „ne beszélj így!” Az igaz szavak bántóak és felkavaróak tudnak lenni, ahogyan a hazug szavak is időnként. Akkor miért ne? „Csak.” „Ne és kész.” Leosztott társadalmi szerepek, kitörési lehetőségek nélkül. Miért érzem ma is ezt, a Dunának ennél a szakaszánál?

Friss víz. Egy finn író- és pszichológusnő mondta néhány éve egy konferencián: az igaz szó éppolyan fontos, mint a friss víz, a tiszta levegő. Tisztított Duna-víz, egészségesebb pesti levegő. És igaz szavakat! Egy olyan országban szeretnék igaz szavakat hallani, ahol az elmúlt 40 évemben ez nem túl gyakran fordult elő velem. A rendszerváltás előtti politikai elitek éppúgy szerették mellőzni az igaz szavak használatát, mint az elmúlt 21 év politikai elitjei. Máshogy nem megy. A mindenkori rendszerhez közvetlenül kötődő kevesek relatív és abszolút jó pozícióinak megtartása mások, nagyjából egy ország lakossága hátrányokban tartásával. Mindenki hazudik, hallom a közhelyet. Sokan hazudnak akkor is, ha nem kell, gondolom. Mert nem lehet tudni, hogy mikor jobb hazudni és mikor nem. Nagyjából jobb soha nem igazat mondani. Errefelé biztosan. És hányszor hallom: magamnak sem hiszek. Hétköznapi emberek hétköznapi beszélgetésekben. Errefelé ilyenek a hétköznapok. Mit lehet tenni?

 

A parton. A rakodópart alsó kövén ültem, nehogy beleírd, Andi, azt fogják kérdezni magukban, minek bújsz József Attila soraihoz. (A Dunánál) Mert nincs más hely a világban, ahová bújhatnék. Egész életemben menekültem, ahogyan Esterházy az édesanyjáról írja. Ahogyan annyi ember errefelé. Vannak pillanatok, amikor nem fáj. Ültem a pesti oldalon. Egyszer lentebb, máskor fentebb. Az alsó néhány kövön. József Attilát tizenévesen tudtam először olvasni. Együtt volt a szép és az igaz. Életem minden hazugságával. Alapmondatom csak ennyi: félek és fázom és viszolygok mindentől, mindenkitől. A pillanatokra rám törő derű pedig ott: Mikor az uccán átment a kedves. Utoljára Balogh Attila facebook oldalán olvastam a vers leggyakrabban idézett sorát. Azért jelöltem be őt, mert a Cigányfúróban megjelenő cikkek közül anno néhányat olvastam. Egy nappal később a gyöngyöspatai helyzet kapcsán megkérdezett, vannak-e mozgósítható kapcsolataim a belügyben. Mondtam, hogy sajnos, nincsenek. Szinte szégyelltem, hogy nincsenek. A politikai kapcsolati tőke felhalmozása egy út, amin nem jártam. Jó hülye vagy, mondom magamnak időnként. Hülye voltál, most már mindegy..

Műfaji követelmények. József Attila is itt ült gyakran. Mondta, azután eltűnt. Legenda, érted?

 

Szólj hozzá!

Címkék: duna legendárium

A bejegyzés trackback címe:

https://dunalegendarium.blog.hu/api/trackback/id/tr462817273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
 
 
 
 
süti beállítások módosítása