- Szép kis ügy ez, Elemér. - szippantott cigarettájába Zsellér Mihály főtörzsőrmester, majd fejcsóválva nézett a Pesti alsó rakpart kikötőjében félig elsüllyedt luxushajóra. A jármű megfeneklett, a tetején búsan lengedezett a német zászló.
- Szép kis ügy. Ez két héten belül már a harmadik. - elpöckölte a csikket, ami egy szusszanással aludt ki a folyó zöldes vizében, és elkezdte hosszú utazását a Fekete-tenger felé. Vidnyánszky Elemér magánnyomozó hümmögött, majd tovább írogatott jegyzetfüzetébe. Hosszú ballonkabátját lassan lengette a Duna szagú szél.
Az 1996. év nem csak a millenniumé volt, hanem egy sor megmagyarázhatatlan eseményé is, melyekre a Duna budapesti szakaszán került sor. Hála a magyar titkosszolgálat munkájának, a sajtóban nem találtak túl nagy visszhangra a furcsa jelenségek. A köz elkönyvelte a sorozatos süllyedéseket műszaki hibának, mondván lám, a német nép mégsem annyira pedáns, ha hajóépítésről van szó.
- Hamar a végére kell ennek járnunk, Elemér, a németek már kezdenek gyanakodni. Az összes többi hajó gond nélkül áthalad Budapesten. - Zsellér Mihály újabb cigarettáért nyúlt nikotinsárga ujjaival a tárcájába. - Csak ezek a fritzek.
A könnyűbúvár, akit terepszemle okán küldtek a víz alá, épp akkor cammogott ki a mólón, és jelentőségteljesen ennyit mondott:
- Lékelés történt.
Csak úgy mint az előző esetekben. A nyomozónak elképzelése se volt arról, hogy ki, vagy mi képes átfúrni egy úszó szálloda burkolatát, anélkül, hogy feltűnést keltene. A hajók este kikötnek a rakparton, a vendégeik belevetik magukat a pesti éjszakába, és mire visszatérnének kajütjükbe, az már víz alatt van.
Elemér az újabb hajó érkezéséig hátralevő napokat kutatással töltötte. Még utoljára megpróbálkozott a lehetséges szemtanúkkal, a folyó túloldalán pecázó urakkal, akik valami furcsa okból mindig ott fogták ki vacsorájukat, ahol Buda szennyvize a Dunába ömlik. Langyos vízben több a hal. Elemér undorodott már a gondolattól is.
A horgászok nem észleltek semmi gyanúsat, csak egyikük motyogott valamit egy bajuszos emberről, akit a kérdéses napon késsel a szájában látott elúszni Pest felé az Erzsébet híd alatt.
- A Búvár Kund szelleme. Az volt, ha mondom.
A többi férfi csak nevetett rajta, de Elemér jól a fejébe véste a szavakat. A Búvár Kund. Túl régóta dolgozott már a titkosszolgálatnak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjon valamit, ami elsőre buta kísértethistóriának tűnik. Sok olyan esetben segítette már a hatóságok munkáját, ahol a józan ész csődöt mondott, egy búvár szellemének lehetősége meg se lepte. A könyvtárba sietett.
„…Ekkor a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajókat, és ezek hirtelen megteltek vízzel…”
Becsapta a Képes Krónikát. Az órájára nézett, a következő német luxushajó már egy órája kikötött. Sietve kapta fel ballonkabátját, és a Vörösmarty kötetet, amelyben egy verset talált Búvár Kundról, más néven Zotmund lovagról.
Későn érkezett a rakpartra. A hajó lassan, de biztosan süllyedt, az őrt álló titkosszolgálati ügynökök pedig káromkodtak, és esküdöztek, hogy ők ugyan nem láttak senkit a hajó közelében. Vidnyánszky Elemér hátrahagyva őket, óvatosan az egyik mólóhoz lépkedett, és kinyitva a verseskötetet ezt suttogta a víznek:
-"Ki az, ki a víz szörnyekint
A förgetegre föltekint
S meg habba öltözik?
Ki vagy te, aki jársz alatt
S ijeszted a futó halat,
Mely mélyeken lakik? -"
A víz lassan bugyborékolni kezdett, majd egy félmeztelen, hosszú hajú, és bajszú, foszforeszkáló férfi emelkedett ki, vigyorogva, szájában késsel.
-"Hah Kund te vagy? Hah ember! Mi dolgod ott alant?"
A jelenés kivette a kést a szájából és nevetve így válaszolt:
- "Hej Béla! Víz hullámiban, míg rajta zúgó vész rohan, jó lenni ott alant. Nézz oda, hol Henrik felriadt hada tolong a víz iránt! Nézd, táborában mint remeg: Hajóit e kar fúrta meg, hadd vesszen, aki bánt."
Majd újra elmerült, és a magánnyomozó hosszasan bámulta a zöldesen derengő fényt, ahogy végleg szertefoszlott a Duna álmos vizében. Tudta, hogy itt több lékelés nem lesz.
De ki tudja, hogy legközelebb a Duna mely pontján fog felbukkanni Zotmund szelleme, és hány német hajó fog még ilyen csúfos véget érni az öreg folyó medrében? Vagy ha nem is a Búvár Kund tér vissza egy baljós jövőbeli napon, történelmünknek mely borzalma elevenedik meg újra úgy, hogy erről a békés budapesti emberek mit sem sejtenek? Zsellér Mihály főtörzsőrmester és ő őrzik majd a titkot, miközben a főváros nyugodtan alussza álmát, nem gondolva a rettenetre, amely átszövi mindennapjait.