Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

A Litera szerzői

Friss topikok

Linkblog

Molnár Lamos Krisztina: Zálog

2011.04.08. 13:05 Duna Legendárium

 

Most, hogy mindnyájan fent voltak, lassan megszűnt az őrült nyüzsgés és kiabálás. A botok ütései, a szuronyok sem érték el őket, már csak dühödt szitkozódás hallatszott, eszeveszett ökölrázás látszott. A parton a katonák csizmájukkal rúgdosták a földet, köpködtek, és mérgükben utánuk hajigálták a könyveiket, ruháikat, a kevés megmaradt ingóságot, amit a végén mégis elvettek tőlük, mert zsákmányt reméltek abban is. Az elmaradt hadisarc helyett.
Hanna, és a pasa fiatal háremhölgye, Salima egymás mellett álltak, a lány az ő háta mögé préselődőtt be, olyan szorosan, hogy lélegzetét a tarkóján érezte. Csípője nekiszorult az uszály körben futó fakorlátjának, jobb és baloldalán mindenütt emberek, összesen legalább félezren voltak. Émelyegni kezdett, fájt a gyomra, már második napja nem evett. A széles folyó tükröt tartott a mellette virrasztó hegyeknek. A város felett szürke füst gomolygott, az épületek közt fel-felcsaptak a vöröslő lángok, hogy mindent felemésszenek. A fekete háztetőkről üszkös gerendák meredtek az ég felé, a falakra sötét árnyékokat festett a kihűlt, barnára száradt vér. Egyetlen torony, kupola, minaret nem maradt épségben. Még nem telt el huszonnégy óra, hogy az első ágyúk megdörrentek, és a katonák áttörték a várfalat. Hanna családja a templomba ment, az egész utca, aznap még az anyja is, mindenki imádkozott. Ő azért maradt otthon, mert az orvos szerint nem volt elég erős. A kisbaba elvesztése után még nem gyógyult meg egészen, ezért a házban hagyták. Alig múlt dél, amikor Chepke, Salima magyar szolgálólánya kétségbeesetten zörgetett az ajtón. Arca maszatos a könnyektől, hadarva kérte, hogy meneküljenek, azonnal menniük kell. Úrnője is vele volt.
Kiléptek a házból és futni kezdtek, de nem jutottak messzire, a hegyoldal bokros részén máris eléjük penderült három labanc. Németül beszéltek, Hanna csak annyit értett belőle, hogy miután megkötözik, egy csónakhoz viszik őket, le a folyóra, a többiekhez. Nem tudta kik azok a többiek. Remélte, hogy talán az övéi. Hogy anyja, apja, nővére is ott lesz. De most sehol nem látta őket. Ahogy az uszályon állt és a vizet nézte, benne az égő, elpusztított város képével, halk beszédet hallott. Mögötte egy férfi suttogva mesélt: - A templomot bezárták,- mondta,- még kora délután. A közösség elöljárójához császári követ jött, a zsidók egyezkedni próbáltak, és úgy látszott, ez sikerül is. De egy osztag érkezett váratlanul, feldühödött katonákkal, akik kezükben fáklyákkal indultak a nagyzsinagóga felé. Betörték az ablakokat, az égő fáklyákat bedobták, felgyújtották az épületet. A benne imádkozó férfiak és asszonyok mind odavesztek. Szám szerint 186-an.
Hanna megszédült. Salima és Chepke gyengéd érintését érezte a vállán, a lányok átölelték, magukhoz szorították. Ő nem tudott sírni. Kinyújtotta két karját, tenyerével nyitva az ég felé. Bal keze mutatóujján a hold fényében megcsillant a gyűrű, amit hordott, nem vetett le, még azután sem, hogy Jakovot megölték, és özvegy lett. A gyűrű maradt számára az egyetlen jel. A múlt jele, a nehéz boldogságé, amit már megszenvedett, de a kín, ezek szerint, mégsem volt elég. Most óvatosan lehúzta az ujjáról az ékszert és hosszú percekig csak nézte a kezében. Karika. Kerek és egész. Önmagába visszaforduló út. Egy kört képez, amely képes ölelni, megtartani, egybefoglalni. Hanna lassan felemelte a fejét és hangosan imádkozni kezdett. Azt mondják, imádsága olyan szép volt, hogy a végén az emberek sírva, egyként mondtak rá áment, még azok is, akik szavait nem ismerhették.
- Áldott legyél Te Örökkévaló Istenünk, legyen áldott a te szent neved! Én, Hanna bat Shlomit, hálát adok neked az életért, mindnyájunk életéért. Most zálogul hagyom gyűrűmet, s benne elveszített boldogságomat e városért. Kérlek, fogadd el tőlem! Itt, ahol mindenünk elpusztult, s ahonnan most elhurcolnak minket, hallgasd meg imádságomat! Áldd meg ezt a földet! Add, hogy gyermekeink és az ő gyermekeik majd visszajöjjenek ide egy napon, és akkor legyen ez a hely a hit, a reménység és a béke helye! Lakja majd egy szelíd, megváltásért esedező, könyörületben gazdag nép, amely téged fél, a te akaratodban jár. Temetetlen testvéreinknek adj dicsőséget, méltó nyughelyükről gondoskodjanak az eljövendők!
A gyűrű forogva, pörögve hullott a mélybe, a Duna hullámai közé. Az uszály megmozdult, a hajó húzni kezdte a széles platót a folyó közepére, hogy elindulhasson Pressburg felé. 1686. szeptember másodika volt.
Mondják, hogy aznap, amikor valaki Hanna gyűrűjét megtalálja, a lány áldása valósággá válik a város felett. És úgy hírlik, hogy sok év múlva, a Lánchíd építésekor, egy fiatal magyar hidász, zsebében egy vékony, fényes gyűrűvel tért haza falujába, azzal jegyezte el kedvesét.


 

Szólj hozzá!

Címkék: duna legendárium

A bejegyzés trackback címe:

https://dunalegendarium.blog.hu/api/trackback/id/tr82809467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
 
 
 
 
süti beállítások módosítása