A Szabadság híd elkészültével nem várt, új divat ütötte fel a fejét Budapesten. Minden boldogtalan, aki nem bírta tovább titkolni szíve fájdalmát, az felmászott a gyönyörű híd legtetejére, fel egészen a turulmadárig, és onnan levetette magát, egyenesen bele a Duna habzó vizébe.

A tétovábbak órákig kuporogtak a fémmadarat ölelve, míg összegyűlt a nép és kijöttek a tűzoltók, hogy lekönyörögjék a szerencsétlent. Az öngyilkosjelöltek többségének már az is elég volt, hogy kitehette a világ elé lelkének megoldhatatlan gubancait, és hagyta magát lebeszélni végzetes tettéről.

A hosszú évtizedekig tartó veszélyes őrületnek F. János esete vetett véget.

F. János, miután végső bizonyságot szerzett arról, hogy szerelme viszonzást nem talál, ő is az elhíresült turulmadarat választotta. De ő egy percig sem habozott. Azonnal ugrott.

Sokáig kutattak holtteste után. Mikor az egyik búvár végre megtalálta és a felszínre emeltette, mindenkiből kiszaladt a vér. A mellkasa valósággal szétrobbant és szívének csak hűlt helye volt látható, már ha valaki bele mert nézni abba a mély, fekete kráterbe. Az egyéb szörnyűségekről meg ne is beszéljünk!

A látvány annyira sokkoló volt, hogy a mentésben résztvevőket megeskették, hogy nem szólnak senkinek a megtalálás körülményeiről. Valahogy azonban mégiscsak híre ment, hisz mindenhol akad néhány bámészkodó, akinek nem lehet lakatot tenni a szájára.

Attól kezdve az öngyilkosok száma erősen megcsappant, vagy legalábbis más módot választottak, nem a hídról-ugrást. Hiszen ők szeretetlenségükért bosszút álló, lelkiismeret furdalást keltő halottak akartak lenni, nem pedig olyan undort keltő, szörnyűséges tetemek, akiknek még az emlékétől is borzadnak a hátrahagyott ismerősök.

Egy idő után aztán megint kívánatos hellyé vált a Szabadság híd, csak más lett a vonzereje.

Elsőként a Búvár (akit már otthon is csak így neveztek) észlelte a jelenséget, kinek gyakran vitt az útja a hídon át. Ám egy alkalommal, mikor vele is megesett, hogy szerelmi bánat facsarta szívét, felsejlett előtte F. János tragikus végzete, amit addig már feledni vélt.

Ekkor, a híd turulmadarak közötti részén, egy bizonytalan árnyalak jelent meg, akinek mellkasán mély lyuk éktelenkedett.

A szél suhogására emlékeztető hangon mondta:

- Nem érdemes eldobnod az életed, hidd el. Én már csak tudom! Viszont, ha igazán akarod, akkor teljesítem a kívánságodat.

A Búvár nagyon is akarta. Mindenkinél jobban kellett neki az a fekete lány, aki épp a minap kosarazta ki. És láss csodát! E hátborzongató jelenés után kezdtek jobban alakulni a szívügyei. A fekete lány először csak megtűrte, majd megkedvelte, végül olyan szerelmes lett belé, hogy alig bírta kivárni, hogy megkérjék a kezét. És boldogan éltek…

A Búvár mindig hálás szívvel gondolt F. János jótéteményére.

De majd láthatjuk, nem mindenkinek jött be ilyen jól a csoda.

Először csak a Búvár barátai ismerték meg a történetet, aztán a barátok barátai, majd végül erről a jelenésről beszélt az egész város. F. János egyre keresettebb csodatevő lett.

De érdekes módon csak a legelkeseredettebbeknek jelent meg. A többiek hiába ácsorogtak ott órákat. Ők afelől kaptak a csoda elmaradásából megerősítést, hogy helyzetük nem reménytelen. Csalódottan, ugyanakkor kicsit megnyugodva mentek haza, bízva, hogy holnap szebb nap virrad rájuk.

A jelenést megélők közül szinte mindenki óhajtotta vágya teljesülését. F. János még egy biztonsági megerősítést is kért, nehogy hiba csússzon a dologba, majd működésbe hozta a szerelmi ármányt. Tevékenysége nyomán csalódott szívek nyertek vigasztalást, magányosok párt találtak, s boldogtalanok vélték meglelni örök boldogságukat.

Csak egyet nem tudott garantálni F. János: azt, hogy amit ő összehoz, azt az emberek működtetni tudják.

Évek múltán sokan sóhajtottak fel, hogy bárcsak sose kértek volna F. Jánostól csodát. Főleg amiatt, hogy amit F. János összeboronált, az örökre szóló kötelék maradt.

Te persze nem hiszed, ugye?

Tegyél egy próbát! Ha Budapesten tör rád a boldogtalanság, akkor siess a Szabadsághídra, a turulok alá, és várj! Ha nem jelenik meg F. János, úgy örülj és menj haza békében, hiszen láthatod, nem olyan véres az ügy, mint hitted.

Ha pedig megjelenik, akkor - te boldogtalan - jól gondold meg, mit kívánsz, mert mi lesz, ha valóban teljesül.

haem@citromail.hu

06/70/2414059