Több millió éves halfajt telepítettek a Dunába a fővárosiVizafogónál, azt remélve, hogy ezek 10-15 év alatt újra elszaporodnak a magyar folyóban.

A viza valaha őshonos volt Magyarországon, de a XX. század elejére a túlhalászás és a vízszennyezés miatt teljesen eltűnt. A kifejlett példányok több méter hosszúra nőnek és akár 100 évig is elélnek. Levéltári dokumentumok igazolják, hogy a viza halászata jövedelmező tevékenység volt a középkori Magyarországon. A többmázsás példányokat külföldön is értékesítették, Bécsben vizamészárszékek működtek, onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel királyi udvarba. Az ivarérett nőstény viza testsúlyának 10 %-át is kiteheti az ikra, a kedvelt csemege ára csaknem az aranyéval vetekszik. Az illegális kaviárkereskedelem miatt is pusztult ez a nemes állat, a Duna címerhala. A viza az egyik legérzékenyebb halfaj, különösen a vízminőségre, ezért indikátorhalnak jelölték meg az Európai Unióban. Megjelenésük egyet jelent vizeink jó ökológiai állapotával.

A betelepített halakat sárga számozott jellel látták el. Kérték a horgászokat, amennyiben ilyen jelölt halat fognak, a jel számának felírása, esetleg a hal lefényképezése után engedjék vissza a Dunába. A telepítést követő esztendőben tragikus fordulat következett be a vizák életében. Naponta felbukkant egy-egy halott példány a Duna budapesti szakaszán. Kezdetben illegális horgászok tevékenységére gyanakodtak. Figyelték őket. A vizapusztulás azonban folytatódott, mind több feldobott hasú hal lebegett a víz felszínén.

Az illetékes minisztérium elrendelte az elpusztult halak boncolását. A vizák gyomrából különböző méretű lakatkulcsok kerültek elő. Az állatorvosi vizsgálat megállapította, hogy a vizák, egy különös mutáció következtében, krónikus vashiányban szenvedtek, ezt próbálták a lakatkulcsok lenyelésével enyhíteni, ami, sajnálatos módon, gyors halálukhoz vezetett. A minisztérium és háttérintézményeinek szakemberei a tisztiorvosi szolgálattal karöltve bizottságot állítottak fel az ügy kivizsgálására. Hosszú időbe telt, míg kiderítették, hogyan került ilyen óriási mennyiségű kulcs a Duna vizébe.

2008 októberében avatták fel ünnepélyes keretek között a budapesti Erzsébet téren a Szerelmesek Fáját, ami rövid idő alatt a szerelmesek zarándokhelyévé vált. A fa egy formatervezett kerítést kapott, amelyre minden pár rákattinthatja saját, monogrammal ellátott lakatját, ezzel jelképezve szerelmük örökkévalóságát. Egy városi legenda szerint, külföldi példákra is hivatkozva, elterjedt az a hír, hogy csak akkor marad szerelmük örök, ha a rácsra felerősített lakatok kulcsait a Dunába dobják. A lakatok óriási ütemben szaporodtak a kerítésen, majd újabb lakatolási helyszín is kialakult a Lánchídon, ami a kulcsok bedobását a Dunába lényegesen megkönnyítette.

A Fővárosi Közgyűlés a belvárosi köztereken lakatolási tilalmat rendelt el. A szerelmesek ezzel nem törődtek. Változatlanul szaporodtak a lakatok és ezzel a Duna kulcsszennyezettsége is nőtt, a vizák meg vészesen pusztultak. A főváros, a vizák megmentése érdekében, kommandósokat állított fel mindkét parton, hogy figyeljék a rendbontókat. A szerelmesek, a legtalálékonyabb embercsoport, csak bejuttatták kulcsaikat a Dunába.

A főváros teljes körű lakattilalmat rendelt el. A szankciók olyan méreteket öltöttek, hogy megállt a kulcslavina. Ezt követően a városban alig lehetett szerelmespárokat látni. Így telt el közel egy esztendő, és a statisztikai hivatal közlése szerint a terhességek és születések száma a fővárosban katasztrofálisan visszaesett. Ha ez a tendencia folytatódik, a főváros lakossága oly mértékben csökken, hogy a város működésképtelenné válhat. Eközben a vizák újra vígan úszkáltak a folyóban. A főváros krízisstábot hívott össze annak eldöntésére: viza vagy gyerekáldás.