Sokan, sokféleképpen ismerik azt a szomorú történetet, amit most megosztok Önökkel.
1926-ban történt, és minden úgy kezdődött, mint egy mesében: a szegény fiú és a gazdag lány egymásba szeretett.
A lányt egyes mesélők barnának, feketének, vagy éppen szőkének írják le, de abban mindannyian megegyeznek, hogy gyönyörű és kedves teremtés volt.
A fiúról is csak annyit tudni, hogy fekete hajú dalia volt, apátlan-anyátlan árva, aki a pesti rakparton vállalt alkalmi munkákat.
Nevükre ma már senki sem emlékszik, de a fiút mind a mai napig emlegetik: Rózsalovagként. A fiú Pesten lakott, ott ahol éppen szállást adtak neki, a lány Budán egy nagy villában , ami gazdag kereskedő szüleinek tulajdonában volt.
A lány barátai körében gyakran kirándult piknikezni a Margit-szigetre.
A fiú a munka fáradalmait szokta kipihenni a szigeten egy kis sétával.
Egy alkalommal a lány a Víztoronynál sétálva hátrafordult kísérőjéhez és véletlenül nekiment a fiúnak aki elgondolkodva valamin nem vette észre a vele szemből érkező lányt.
A törékeny lány majdnem elesett, de a fiú elkapta.
Ahogy felsegítette , tekintetük találkozott, és rögtön egymásba szerettek.
Bemutatkoztak egymásnak és a nap további részében a kísérővel mit sem törődve együtt sétáltak tovább, és megbeszélték, hogy másnap délután öt órakor újra találkoznak
A kísérő azonban éles szemű volt és jelentette az esetet a lány szüleinek, akik megtiltották, hogy a lány újra találkozzon lovagjával, de a lány nem törődött szülei akaratával és kiszökött szíve választottjához.
Ezt követően minden délután öt órakor a Dunától körülölelt Margit-szigeten a két szerelmes szív egyszerre dobbant.
Élvezték a természetet, a sétát, a hosszú beszélgetéseket amiket szerelmes pillantások között váltottak.
Az ötödik találkozón a Duna partján elcsattant köztük az első szerelmes csók.
A fiú minden reggel örömmel ment dolgozni, mert tudta, hogy a munkája végeztével végre van kihez mennie.
Minden egyes találkán egy szál bimbós vörös rózsával lepte meg kedvesét amit a pesti oldalon egy virágárustól vásárolt miután fél ötkor végzett a munkájával a rakparton.
A lány tudta, hogy a rózsa a fiú szívét jelképezi, valamint azt is, hogy szülei másnak szánják, ezért kérte a fiút, hogy szerény fizetését ne költse virágra.
Azonban a fiú minden alkalommal vitte a rózsát.
Egy nap, a lány azzal fogadta lovagját, hogy szülei férjhez akarják adni egy másik gazdag kereskedőhöz, és már ki is tűzték az esküvő időpontját.
Elhatározták, hogy lesz ami lesz, megszöknek, majdcsak boldogulnak valahogy.
Másnap a szokott helyen, a szokott időben a fiú várta a lányt, de az csak nem érkezett.
A keresésére indult.
A Margit- hídon átérve a budai oldalra nagy csődületet látott, odament megnézni mi történt.
Egy lány feküdt holtan egy autó kerekei alatt, s szegény udvarlója felismerte benne élete értelmét.
Azt mondták, a lány sietségében nem nézett körül, a kocsi vezetője pedig nem vette észre.
A fiú arcán egy könnycsepp gurult végig látva halott kedvesét, majd csendesen visszaballagott a szigetre a Dunához és ahol a part mellett először csókolták meg egymást a rózsa szirmait lefejtette, a hömpölygő hullámokba szórta, és csak nézett a vízen lebegő szirmok után.
Ezt követően minden áldott nap végrehajtotta ezt a szertartást, más többé nem is érdekelte. Nem evett, nem ivott csak szórta a rózsaszirmokat a Dunába.
Egy hajnalon ott találtak rá holtan a vízparton , azt mondják, megszakadt a szíve bánatában. Pár napra rá, valaki, aki ismerte a két szerelmes történetét, vörös rózsatöveket ültetett a Duna partjára.
Azt mondják, amikor a rózsák a szirmukat hullatták, a Dunán szinte nem is lehetet látni mást csak a vörös szirmok ringatózását, ami emléket állított a két szerelmesnek.