Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

A Litera szerzői

Friss topikok

Linkblog

Stenszky Cecília: A Duna-parti cipők

2011.04.11. 16:44 Duna Legendárium

1945–46 telén, így mondják a történelemkönyvek, több száz zsidót lőttek a Dunába. Volt, akivel levettették a cipőjét. Volt, aki már arccal a folyó felé volt, s rettegve várta a véget a megállt időben, mikor megmentették. Volt, aki a jégre esett, s volt, aki a jeges hullámokba. De olyan egy sem volt, akinek a cipője többet ért volna, mint az élete, bár aki ismerte Steiner Áront, a fűszerest, lehet, hogy nem így gondolta.

Steiner Áronról az a hír járta, hogy a háza teli van titokzatos masinákkal, s hogy van egy olyan szobája, ahová még a felesége sem léphetett be soha. Bizonyára aranyat csinált, vagy valami más ördöngös dologgal kísérletezett, mindenesetre sokszor még éjszaka is lehetett látni a füstöt a kéményükből. Steinerné nem volt sem szép, sem különös, jelentéktelen asszony volt, olyan szürke, mint a kisegér, mely sosem lép a napvilágra. A szomszédok azt mondták, úgy tűnt el a világból a háború első éveiben, hogy hetekig észre sem vették, de még azt sem derült ki, mikor temették el. Lehet, hogy megelégelte az ura fukarsággal kevert zsémbességét, vagy a titokzatosságot, és belépett a hetedik szobába, nem tudni. Arról azonban több történet szól, hogy mi történt az öreggel.

1945 karácsonyán az utcában lakók nagy füstről számoltak be a Steiner-portáról, feketébb és keserűbb volt az minden eddig látott füstnél. Aztán mikor januárban a nyilasok sorra kirángatták a zsidókat a Duna-partra, valaki látta, hogy Steiner Áron gyorsan beletömköd valamit a cipőjébe, összegöngyölt papírt vagy fadarabot, nem lehetett megállapítani.

Akkor már lehetett tudni, mi fog történni, nem is igen volt senki az utcán; aki csak tudta, nagy ívben elkerülte a Kossuth-tér és a Roosevelt-tér közti Duna-partot. Az egyik tiszt megmotoztatott mindenkit, a fűszerest többször is, mintha kerestek volna nála valamit. Azt is mondják, hogy mikor a cipőt levettették a zsidókkal, az összes férfi és nő szűkölt a halálfélelemtől és a megaláztatástól, egyedül Steiner Áron arca torzult természetellenesen gúnyossá, de természetesen lehet, hogy aki látta, nem jól látta.

Aztán már mindenki csak a tarkóját mutatta. Úgy hulltak a jeges Dunába, cipő nélkül, mint az ágrólszakadt koldusok, egyforma lett gazdag és szegény – mindenki halott zsidó volt. Sokak szerint azért a folyóba lőtték őket, mert egy idő után úgysem lehet majd megállapítani, zsidó holttest-e, vagy keresztény, a Duna még a halálnál is jobban egységessé teszi őket.

Steiner Áron lakásában, így mondták az öregek, csak a hamuban találtak bármi izgalmasat – néhány olvashatatlan feljegyzés foszlányait, meg egy kevés furcsa színű port, valamint rengeteg lomot a sarkokban.

Az sosem derült ki, hogy felfedezett-e valamit, mert a cipők egy részét, miután a nyilasok elmentek, valaki belerugdosta a Dunába.

1 komment

Címkék: duna legendárium

A bejegyzés trackback címe:

https://dunalegendarium.blog.hu/api/trackback/id/tr462817800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Noname Watanabe 2011.04.11. 16:56:38

A pontosság kedvéért: a nyilasok és nácik '44 októberétől '45 elejéig üldözték a zsidókat.
'45 karácsonyán már béke volt.