Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

A Litera szerzői

Friss topikok

Linkblog

Sajó László: Amikor legrövidebb az éjszaka (Duna-legendák a Kvassay-zsiliptől a csőhídig)

2011.04.08. 12:43 Duna Legendárium

1
Dunavirág

Az örökre bezárt erzsébeti strandon belepte a pingpongasztalt a gaz, kiszáradtak az ivókutak, a medencékben csendben pattogzik a mész. A hangszóróba rozsdásodva a csendbe rekedt utolsó szavak ismétlődnek végtelenítve: VÁRJÁK A KIJÁRATNÁL! Ki lesz a következő? Állunk sorban a fogasos öltözőben-vetkőzőben, kezünkben utolsó ruhánk.

A Duna csárda üres, tört ablakán ki-be jár fekete macska, a halál. A tulaj felkötötte magát, de erről nem beszélnek a környékbeli kocsmákban, a csepeli Gyilkostól az erzsébeti Gúnárig.

A csárda előtt kis kőkereszt, fénykép. Egész nap ivott a vízisporttelep büféjében, fürdőnadrágban felült az új motorra, a kanyarban kisodródott, nekicsapódott a csárda vaskapujának.

A telepen a parton ez egyik fán emléktábla rozsdásodik, alig olvasható. MÉHES ANTAL 1951. 12. 02. – 2004. 05. 13. Tüdőembólia. Itt szórták a vízbe. Ez a szélső kabin volt az övé.

Az egyik stégen koszorú, mécses. Életének 58. évében (darázscsípés miatt) elhunyt. Gyászjelentés a büfé hirdetőtábláján. Darázsfészek a csónakház előtt egy döglött galambban. A Hepajról szórták a Dunába, vidám csónakázók szedegették aztán a virágokat, hiába kiabált Gyuri, az udvaros, lopjátok a sírról?!, vitték haza – mit hittek, tán az égből hullott alá, vagy a Dunából nőtt ki?

Temető a Duna, mikor kivirágzik.

A telepet bontják, a bérlők elmentek. A kabinokkal (hivatalosan: üdülőszobák) eltűntek az utak, terek: Kócsag, Kárókatona, Réce, Sirály út; Tavirózsa, Seregély tér. A romok között maradt néhány még fel nem robbant borotvahab, letépett tapéták, eltört evezőslapát, színehagyott gyerekfürdőkád, komplett szekrénysor, zöld boa, kis műfenyő, vágódeszka, Grillpác, macis kulcstartó, rozsdás asztali jégkorong, sárga bikinifelső, CARATOB hűtőszekrény, egy bennfeledt nyugágy, hamutartó csikkekkel, Mándy Iván: Robin Hood (Delfin könyvek), Dolgozók Lapja, a címlapon: TBSC–Real Madrid 2–1 (Góllövő: Weimper, Csapó, ill. Santillana), és Havasi Ferenc látogatása a Belügyminisztériumban. 1 db magyar kártya (tök király), telefonkártyák, fotelek, heverők, galéria, lila lavór.

Kibelezett kabinok hosszú sora, mint kolumbárium, urnatemető, egykor volt lakóik híre hamva.

Ám nyáron, amikor legrövidebb az éjszaka és a leghosszabb szerelvény halad át dübörögve a Gubacsi hídon (a mozdony már a Szőrmegyárnál, a vége még a Ferencvárosi pályaudvaron is túl), előjönnek a bérlők a kabinokból, leterítik a plédeket, törülközőket a parton, meztelenül fekszenek a holdsütésben – „holdaznak”, így mondják. Kinyit a büfé, a Duna csárda, a strand, a sörkert, óránként beindul a hullámfürdő, emberfejek ringanak a vízen, dunavirágok. Az öngyilkos csárdatulajdonos, a motoros, Méhes Antal, Gábor, a bérlők, mindenki hullámfürdőzik önfeledten.

Míg föl nem kel a nap, s el nem tűnik a hold, míg elül az utolsó hullám és az utolsó vagon is áthalad a Gubacsi hídon.

2

Fekete örvény

Egymás után tűntek el emberestül, mindenestül kajakok, kenuk, kílbótok, csónakok, hajók a Soroksári-Dunán, a Kvassay-zsiliptől a csőhídig. Holtág, mondták a lassúdan, már-már visszafelé folyó szerencsétlen vízre a sportolók, horgászok, bérlők, katasztrófaturisták. Jöttek a tévétársaságok, forogtak a kamerák éjjel-nappal, de senki sem látott semmit. A sportversenyek elmaradtak, az edzések is – senki nem mert kimerészkedni a vízre. Csak a búvárok – nem találtak senkit, mintha a víz nyelte volna el a hajókat is. Hol vannak az evezősök? Csak szellő fodrozta a Soroksári-Dunát. A vízirendőrség motorcsónakjai, hajói elindultak, hogy a Kvassay-zsiliptől a csőhídig átvizsgáljanak minden négyzetcentimétert – útközben két motorcsónak és egy hajó eltűnt.

Aztán Gilisztás, a hajléktalan, aki gilisztákat árult a horgászoknak (avarból, föld alól gyűjtögette a csepeli kiserdőben vagy a Francia-öbölnél), üres kempingszékeket talált a parton, tünedeztek a horgászok is. Csak botok, merítőhálók, dobozok, csalik és kempingszékek maradtak utánuk. Valami nagy hal lehet, terjedt el a parton, vagy óriás vízikígyó. Vagy egy alattomos, láthatatlan örvény, haláltölcsér, fekete lyuk a vízen.

A parton is tragédiák: a Duna csárda tulajdonosa öngyilkos lett; motorosbaleset a Vízisport utcában; halálos darázscsípés. Elátkozott hely ez, suttogták, és már a partra se mertek kimenni, helikopterek kavarták a vizet, menekültek a hullámok, vadkacsák, bérlők. Hiába keresték a pontot, a fekete örvényt a Francia-öbölnél, a Gubacsi híd alatt, a bezárt strandnál, a lerombolt papírgyári uszodánál. Gyanús volt már egy sodródó faág, flakon is, gyanúsak voltak a vadkacsák, a halak. Most, hogy az emberek eltűntek, a halak úgy elszaporodtak, hemzsegtek a vízben, mint Gilisztás cipőkrémdobozaiban a giliszták; elég lenne egy merítőháló, ha volnának horgászok. Cikkantak a halak, dobálták magukat a fényre, jobb volt, mint egy delfinshow – de senki sem látta, a Kvassay-zsiliptől a csőhídig üres a part, a Hullám-, Sirály- és Szivárvány-csónakházak bérlői, akik még nem költöztek el, a kabinokba húzódtak. Rebesgették, ott van a fekete örvény, ahol Kolonics Gyuri szíve megállt. Vagy ott, ahol a papírgyár kéményének árnyéka a vízre vetül. Vagy épp ellenkezőleg, a napfény, az aranyhíd a vízen, az a halál. Senki nem tud semmit. Kihalt a part.

Ám nyáron, amikor legrövidebb az éjszaka és a leghosszabb szerelvény halad át dübörögve a Gubacsi hídon, egy hatalmas hajó tűnik fel a Soroksári-Dunán. A csőhíd felől érkezik, óriás hullámai megelőzik; csak a moraját hallani, aztán méltóságteljesen elúszik a parton „holdazó” meztelen emberek előtt. Óceánjáró, a Soroksári-Dunán! Az eleje már a Gubacsi hídnál, a vége még a Szivárvány-csónakháznál. A hullámfürdőzők rohannak a kerítéshez, és nézi egymást a két társaság, hosszan, rezzenéstelen. A Duna-part halottai és az óceánjáró fedélzetén, nyugágyakban a Soroksári-Dunában eltűntek.

A hullámok kicsapnak a partra, a strandon beindul az utolsó hullámfürdő, a Gubacsi hídról eltűnik a vonat, a híd alatt az óceánjáró.

Hogy’ fér el alatta? És hogy’ megy át (átmegy-e) a Kvassay-zsilipen? Ha igen, merre indul? A Fekete-tengernek vagy a Fekete-erdőnek?

Ez már egy másik Duna-legenda.

 

 

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: duna legendárium

A bejegyzés trackback címe:

https://dunalegendarium.blog.hu/api/trackback/id/tr352809408

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Németh Bálint - KIKÜSZÖBÖLÉS 2011.04.09. 15:14:26

Ne félj, nem beteg ő, csak meghalt.Nem álmodik rosszakat, mert meghalt.Nem húzza ki zörögve a kukát hajnalban a ház elé, hogy felébredsz tőle, mert meghalt.Nem gereblyézi össze a gallyakat, mert meghalt.Nem szid össze, mert nem porszívóztál ki, mert me...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.