Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

Duna-legendárium

A Hungarofest és a Litera közös projektje.

A Litera szerzői

Friss topikok

Linkblog

Csicsek Anna: Ez is szerelem

2011.04.08. 13:28 Duna Legendárium


Éjszaka és szinte suttogva reppelt Gellért:

„Bejössz nekem bébi! – /hö/ Jó rajtad a kaszni! - /hö/

Ütköződre csatlakoznék Dunába is beugranék.”

- Ez nagyon cool! Király! Király! Nekem ilyet még senki sem nyomatott. – kuncogott elismerően Margit.


Naphosszat egymás mellett voltak, mégsem tudtak közvetlen közelségbe kerülni. Zavartalanul és szerelmesen csak éjszaka beszélgethettek. Fizikai törvényeket súroló erőfeszítésükbe került a találkozás. Margit a hegytetőről, Gellért az aljáról indult azonos időben. Félúton találkoztak rövid időre, de ez volt a legszebb pillanat mindkettőjüknek. Gyorsan elmondták egymásnak azt, amit már ezerszer is, majd visszatértek helyükre. Egyszer elhatározták, hogy nemcsak nézik a Dunát epekedve és vágyakozón, hanem bele is ugranak. Egy nyári estén nagy lendületet vettek és bedobták magukat a holdfényben csillogó habok közé.

A Budavári Siklót üzemeltető cég vezetője, mint minden reggel, most is a diszpécser

jelentését olvasta a laptopján.

- Mi van? Mi az hogy eltűntek a sikló szekrényei? – őrjöngött. De ahogy tovább olvasta a jelentést, látta, hogy ez a legkevesebb az ügyben. Száját mosolyfélére húzta, majd változatosan fel-felcsukló röhögése jelezte, hogy amit olvas az vagy átverés, vagy valaki pszichiátriai eset a környezetében. –

- Miiiiiii? A biztonsági őr tapasztalta, hogy mindkét kocsi megindult anélkül, hogy valaki elindította volna őket és középen megálltak???!!! A 48 %-os rézsűn! És hallotta „beszélni” és látta „őket” a Dunába ugrani!? Azonnal hívjátok a kommunikációs igazgatót, a humánost és a gazdasági igazgatót. –
- Ki az a vadbarom, aki egyáltalán ilyen mesét kitalál!? Ennek természetesen nyoma sem maradhat a diszpécseri könyvben. –
- De Főnök! A kocsik valóban nincsenek meg. Horgászok láttak két nagyméretű szekrényfélét lefelé sodródni a Dunán…és szemmel láthatóan lubickoltak, virgonckodtak…ezek a tárgyak… - próbálkozott a kommunikációs igazgató, de a főnök leintette.
- Biztonsági őrt, diszpécsert kirúgni! Amúgy nekem nincs időm ilyenekkel foglalkozni. A kocsikat természetesen karbantartásra hoztuk be a telephelyre, javítás után visszakerülnek helyükre. Valójában, hogy új kocsikat milyen forrásból szerzünk be, az a te dolgod. – mutatott rá az illetékesre és adta ki az ukázt a főnök.


Sajtóközlemény: „A Budavári Sikló karbantartás miatt bizonytalan ideig nem üzemel. Mindkét - a BS 1 – Margit és a BS 2 - Gellért - kocsiban olyan sérülések keletkeztek, amelyek nem teszik lehetővé a sikló biztonságos üzemeltetését. A kocsik javítás után újra üzembe helyezésre kerülnek. Addig is kérjük a Tisztelt utazóközönség szíves megértését és türelmét.”

Valaki mégis elkezdett kutakodni... Két dokumentum is előkerült. Az 1870-es évekből származott az egyik. Ebben egy gőzgépkezelő jegyezte le tapasztalatait. Akkoriban a vasút hivatalos nyelve a német volt, de sokan küzdöttek a magyarért. Sikerült elérni, hogy a vasúttársaságok, kormányrendeletre, magyar nyelvtanfolyamat szervezzenek. Henrik Schindelberger gőzgépkezelő, a Budai Hegypálya alkalmazottja is igyekezett megbarátkozni a magyar nyelvvel – több-kevesebb sikerrel. Az ő jegyzetéből ismerjük, hogy mi is történt akkoriban (is) Ofen-ben, a sikló körül…

 

 

 

„Mein Gott, mein Gott ja uty halani écaka, hoty Margarete und Khellert beszél. Etymás szereti, ja, mondani mein Schatz springen Donau, otan lesz nekünk sehr jo. Wir haben meleg, kicsi mosakodni. Ety écaka én lát Margarete und Khellert springen von der Böschung in die Donau….”

Pesti Napló híre: „…A Budai Hegypálya Margit és Gellért kocsijai jó karban tartás céljából elszállíttattak, más helyütt kijavíttatnak, majdan visszaszállíttatnak az helyükre. Addig pediglen a tisztelt lakosság konflison és fiákkeren, esetlegesen gyalogosan teszi meg útját az Várba…”

A másik jegyzet az 1940-es években készült gyorsírással. Valószínűleg azért, hogy más ne tudja elolvasni, de mégiscsak megmaradjon az utókor számára.

„Éjszakai szolgálataimban mindig hallottam, hogy valaki énekel: Az én rózsám vasutas, vasutas, vasutas. Hogyha nem sok az utas, hát rögtön megölel. Soká találtam meg az énekest. Gellért volt az, Margitnak énekelt. Ki hiszi ezt el nekem? Hát még azt, amikor saját szememmel láttam, hogy a pesungból beugranak a Dunába. És vígan lubickolnak a vízben…”

Újsághír: „A Budavári Siklón a közlekedés vis maior miatt szünetel. A kocsik javítása cca. két hónapot vesz igénybe. Kérjük a tisztelt utazóközönség türelmét!”

Dunai halászok körében már régóta kering a legenda, hogy két emeletes szekrényre hasonlító, de bálnaként viselkedő tárgy „lubickolva, föl-alá bukdácsolva” sodródik a Dunán lefelé.

 

Szólj hozzá!

Címkék: duna legendárium

A bejegyzés trackback címe:

https://dunalegendarium.blog.hu/api/trackback/id/tr912809533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.